Az elmúlt hónapokban valamiképpen újra meg újra visszatértünk Kőrösmezőre, a Tisza forrásánál és a Galíciába vezető Tatár-hágónál fekvő „német-orosz faluba”. Hol tavaly nyári túráink felfedezéseit osztottuk meg, hol az idegenrendészeti eljárás keretében életüket vesztettekről emlékeztünk meg, hol az egykori utazó, Török Sándor kalauzolásával kapaszkodtunk fel a lengyel határra, majd szálltunk a határállomáson magyar vonatra. Tegnapi bejegyzésünkben pedig a Sztrukivszka-templom dombjáról körültekintve, és egy különös képeslap palackpostáját betűzgetve beleláthattunk a régió hányattatott sorsába. Ezzel egy időre elhagyjuk Kőrösmezőt, legalábbis amíg újra túrát nem vezethetünk ide, a Fekete-Tisza forrásához. A cseh ajedna fotóblog melankolikus képeivel búcsúzunk tőle, amelyek, akárcsak Ivan Olbracht írásai, szépen tanúsítják, milyen szeretettel és nosztalgiával emlékszik egy másik nép is erre a vidékre.Dunajo, Dunajo, ruszin népdal, felvéve 2010-ben
